Ha egy 19. századi embert megkérdeztünk volna annak idején, hogy mi az a kockakő, a válasza kb. ennyi lett volna: "Lekerekített utcakő!" Abban az időben fontos volt, hogy az utak évszaktól függetlenül járhatóak legyenek szekérrel, lóval, lovaskocsival, stb. Erre a célra megközelítőleg kocka alakú, enyhén domború felületű útburkoló kövek szabályos mintázatú - gyakran íves - lehelyzésével igen időtálló - akár 100 évnél is tovább használható - felületet hoztak létre. Az előbb említett "téglalap alakú útburkoló kövek" főként bazaltból, néha gránitból készültek, s számos európai és amerikai nagyváros közterein a mai napig láthatók. Napjainkban ismét találkozhatunk ezzel a "retro" építőanyaggal, akár macskakő néven is. Fűthető autobeállón kívül egyre több járdát, kerti utat, teraszt burkolnak vele, kihasználva jellegzetes díszítő értékét, ami tovább növelhető a különböző egyszerű és bonyolult lerakási mintákkal.
Ilyenkor a faragott köveket homok, vagy sóder ágyra, szorosan egymás mellé helyezik, s gyakorta más színű szegélykővel együtt alkotnak egyedi kültéri járófelületeket. Érdekességként megemlíthető, hogy már az ókori rómaiak is építettek kőutakat, amiknek legalább 1 méteres alapot készítettek. Az útépítéshez felhasznált köveket mindíg az adott területen nagyobb tömegben fellelhető természetes kövek szolgáltatták. Idén "Római út" néven forgalmazni kezdjük ezt a fajta kockakövet is. A lerakási minták a linkre kattintva érhetők el!